Emlékszem...

a "40 éves az UKJ Bruck/Leitha" jubileumi könyvből

Othmar Schwarz

...hogy a plébánia udvarának kráterekkel teli tája nem tudta beárnyékolni az örömünket, amiért engedélyt kaptunk egy kosárlabdapálya kialakítására.

Egy Nikki nevű úrtól tudtuk meg, hol lehet jó földet szerezni feltöltéshez a cukorgyárban. Az óvárosban egy ócskás 50 garasért darabját kölcsönadott nekünk régi cementes zsákokat, amikben aztán titokban, a plébánia falán áthordtuk a földet; másképp aligha jutottunk volna túl a szigorú házmesternőn, Biricz asszonyon.

Egyesült erővel a pálya hamar használhatóvá vált, és az életerő eufóriájában fürödtünk, hiszen az 50-es évek elején kevés lehetőség volt az értelmes szabadidő-eltöltésre.

Johann Pinter

...hogy mi fiúk a cserkészektől és a középiskolából ismertük egymást, és egy olyan klikket alkottunk, amelyben jól éreztük magunkat.

Most már volt egy pályánk, láttuk Bécsben a Harlem Globetrotters csapatát, és még egy szabálykönyvünk is volt. De az igazi JÁTÉKRA Weiler káplán és Friedrich Koch, a későbbi szövetségi elnök közvetítésével a GUMPENDORFER csapat tanított meg minket.

Hétvégenként számos barátságos mérkőzést játszottunk, vagy Bruckban, vagy Bécsben. Ők voltak a legjobb tanítómestereink, és ők jelentették a kovászt a KSV Bruck an der Leitha egyesületünk számára.

Ernst Saibl

...hogy a plébániaudvar kis méretei miatt az egyik oldalvonal egészen közel haladt el Binz asszony kutyájának ólja mellett. Mivel nem lehetett mindig tudni, hogy a „Tschiwi”, ez a szeszélyes kis fenevad az ólban van-e vagy sem, megesett, hogy sok játékos ösztönösen ívet írt le egészen a játéktér közepéig, azzal a mottóval – biztos, ami biztos.

Rudolf Klein

...hogy régebben alig vártam a férfiedzés végét. Mert utána elkísértem a játékosokat a „Grüner Kranz” vendéglőbe, ahol a falu kocsmárosa gyakran egy-két tucat palacsintát készített nekünk – hajszálvékonyakat, sárgabaracklekvárral töltve.

Az ilyen estéken beszélték meg az esedékes egyesületi ügyeket is. Ha néha keményebbre fordult a dolog, Mader Bernd az egyesületi összetartás fontosságát hangsúlyozta azzal a toldalékkal, hogy „ezt egyszerűen így vagy úgy kell csinálni, mert a bot az bot”.

Ma már alig tudom megállni mosolygás nélkül, amikor utánpótlás csapatokat látok, amelyek a játék kezdetén a „Da Stob ist da Stob” formulával esküsznek fel.